Tizenkilencedik ablak -Könyvek, Gödel és Nem kell mindig kaviár

Bécs kultúrváros jellege sok más dolog mellett abban is megmutatkozik, ahogyan itt a könyvekkel bánnak. Amikor egy éve átköltöztünk második bécsi otthonunkba, és egyik nap átjöttem az első lakhelyünkről - talán intézni valamit, talán csak szokni az új környezetet - a papírszemétnek szánt szemetes kukán két könyvet találtam. Az egyik írók és költők lakhelyét bemutató nagy formátumú album, a másik a Párizs a költők városa című szintén szép kiállítású kötet. Lenyűgözött, hogy a könyveket nem antikváriumba vitték, hanem a kukák tetejére helyezték, hátha új olvasóra találnak. Azóta is láttam könyveket a kuka tetején a házban, mindegyik igen megkímélt állapotban volt.

Nem ez az egyetlen ingyen-könyv forrás Bécsben. Városszerte több olyan könyves szekrény található, ahova betehetjük megunt könyveinket, vagy ahonnan kivehetjük a nekünk tetsző köteteket. Innen is számos könyvvel gazdagodott a gyűjteményem (volt benne több fotótörténeti könyvecske és egy vaskos James Joyce monográfia is) én pedig egy-két magyar könyvet tettem be (melyek a következő alkalommal már nem voltak ott).  Kedvenc cserebere szekrényem a Schottentor közelében van.

Egy alkalommal elindultam, hogy felderítsem az "altes AKH" és a Votivkirche környékét. Itt leltem rá arra a házra, ahol egykor a híres matematikus, Kurt Gödel lakott diákként (bár az emléktáblánál érdekesebbnek találtam  a házat díszítő címert tartó oroszlánt). 

Ezután kicsit tovább mentem a Garnisonskirche felé, és megláttam egy papírdobozt tele könyvekkel és egy felirattal: Zur freien Entnahme. Kivettem egy könyvet, és amikor felütöttem, egy ajánlást pillantottam meg. "Mindenek által szeretett férjemnek 50. születésnapjára. Friedl"

Ez a mondat és a tény, hogy könyv nincsen már e (házas)pár könyvespolcán, valahogy szíven ütött. Mély szomorúság fogott el. Ugyanakkor volt valami felemelő is ebben a pillanatban.

A könyv címe: Nem kell mindig kaviár. Mellesleg azt sem tudtam, hogy ezt a regényt egy osztrák író írta (Johannes Mario Simmel), melyből aztán a maga idejében népszerű TV-sorozat is készült.