A bécsi Császárfórum 3.

Az előző bejegyzésben bemutattam a Császárfórum megépítésre elkészült pályaműveket. Korábban említettem, hogy a pályaművek körül kialakult patthelyzet orvoslásra meghívták Bécsbe a XIX. század neves építészét, Gottfried Sempert.

Semper elég keményen indított: Löhr tervére azt mondta, hogy olyan, mint egy fegyverraktár. Hasenauer tervei közül az elsőt jobbnak találta, mint az átdolgozott másodikat. De összességében Hasenaur stílusát "nyugtalan pavilonépítészetnek" bélyegezte (kemény szavak ezek, ha meggondoljuk, hogy éppen Haseanuer tervezte egy-két évvel később az 1873-as bécsi kiállítás épületeit). 

Ferenc József császár azzal a feltéttel bízta meg Sempert a projekttel, hogy választ egyet a meglévő tervek közül és azt tökéletesíti. Semper Hasenauer tervét választotta. 

A két építész kapcsolata és Semper bécsi működése már kezdettől fogva rossz csillagzat alatt állt. Semper kemény kritikáján túl szerepet játszott ebben a két építész különböző habitusa, hiszen míg a hamburgi Semper a letisztultabb formákat kereste, Hasenauer a neobarokk (túl)díszítettség híve volt.

Sempernek azért sem volt könnyű dolga, mert a visszautasított terveket készítő építészek megpróbáltak a projekt egy-egy részének kivitelezését megkaparintani. Semper ellenségei nehezményezték, hogy egy külföldit bíztak meg a Hofburg új épületrészének megépítésével (azért egy kicsit ízlelgessük, hogy a német Sempert külföldinek tartották a császárvárosban. Mindenesetre magam is tapasztaltam, mennyire el tud mérgesedni a német-osztrák viszony, persze tudva, hogy ez nem kizárólag a résztvevők nemzetisége miatt van így. Erről a kimeríthetetlen témáról egyszer még írok).

A Kunsthistorisches Museum idei 125 éves fennállásnak évfordulójára közzétett egy tervrajzot a Császárfórum Beletage-áról (azaz emeleti szintjéről).

Forrás: Kunsthistorisches Museum

A Semper és Hasenauer által készített terven jól kivehető két múzeumépület (természettudomány és művészetek), mögötte látható pedig az új Hofburg mindkét oldalon megegyező kialakítású épülete. A mai Volksgarten helyét  a Hofburg bal szárnya foglalja el, és tőle balra a Burgtheater tervezett épülete is jól kivehető (a mai Burgtheater a rajzon látható épülettől messzebb, a Ringen található).

E koncepció szerint a Habsburg uralkodók számára egy olyan épületkomplexumot hoztak volna létre, mely az állami-reprezentatív funkciók mellett az uralkodóház a természettudományok és a művészetek iránti elkötelezettségét is kifejezte volna és emellett utal a birodalom hadi sikereire is. Még Semper és Hasenauer terveinek elkészülte előtt avattak fel két lovasszobort: nem sokkal azelőtt, hogy a solferinoi csatatéren megverték az olaszok az osztrák csapatokat (1859), leplezték le Erzherzog Karl lovasszobrát. Savoyai Jenő lovasszobrát nem sokkal a németek elleni königgrätzi (1866) csatavesztés előtt avatták fel. A Habsburg ház dicsőségére egy további szobor is utal: a két múzeum között lévő Mária Terézia szoborcsoport. Tervezése 1872-ben kezdődik meg, ötlete azonban már 1840-ben felmerült. A szobor talapzatának kialakítására Hasenauer is hatással volt.

Az 1873-as bécsi világkiállításra Rudolf von Alt elkészíti a Császárfórum látképét. A látkép a Hofburgot ma kezelő Burghauptmannschaft honlapján is megtekinthető (az alsó kép különböző szegleteibe kattintva a kép nagyításait is láthatjuk). A nagyításban jól látszik az a három soha el nem készült diadalív, mely a terület fórum jellegét aláhúzta volna.

   

Múltidéző - Száz éve írták

Ma száz éve annak, hogy Pétervárott kitört a februári forradalom (az ortodox és az Európa többi részén használt Gergely-féle naptár különbsége miatt az ottani februári forradalom itt márciusban történt). Az esemény jelentőségét a későbbi szovjet propaganda a Nagy Szocilista Októberi Forradalom javára igyekezett háttérbe szorítani. A mai évforduló kapcsán azt mutatom be, hogy a száz éve is fontosnak számító esemény miképp jelent meg a bécsi sajtóban. Az alábbiakban rövid kiragadott példákat mutatok be, nem tudományos alapossággal dolgozom fel a témát.  

Komoly utcai zavargások Pétervárott - írja a Neue Freie Presse az események másnapján. Fegyveres beavatkozással fenyegetnek, az újságok nem jelennek meg, a villamos nem közlekedik - szól a hangulatjelentés. "Ami most történik, a világ számára sem lesz lényegtelen" - emlékeztet a Neue Freie Presse vezércikkének írója. Az újság arra is felhívja a figyelmet, hogy egy olyan ország, melynek lakossága 90 százalékában parasztokból áll és békében Európa éléstárának számít, képtelen élelmezni a városban lakókat.

"Véres éhséglázadás Pétervárott" - adja hírül az Illustrierte Krone Zeitung. A már akkor is bulváros Krone az 1905-ös japán-orosz háború után kirobbant felkelést idézi meg: "Ugyanolyan szörnyű mint az 1905-ös forradalmi napok. 300-400 halott és sérült". A Krone is felteszi a költői kérdést: vajon ez csak előjátéka további zavargásokhoz? 

A Wiener Journal is hasonlóan számol be az eseményekről, megemlítve, hogy a Vossische Zeitung stockholmi tudósítójától vette át az információkat. A vezércikk a katonai diktatúra bevezetéséről, a kozákok Pétervár környéki összevonásáról is ír. 

Öt nappal később újabb szenzáció kerül a címlapokra. 

Lemondott Miklós cár! Az Illustrierte Krone Zeitung címlapján a megtört Miklós cár kezét egy orosz paraszt vezeti, kifelé mutatva három, az égbe írt szóra: háború, forradalom, éhínség. A két oldallal később szereplő idevágó cikk - a címlap utáni oldalon ugyanis a háborús hírek foglaltak helyet - kiemeli, hogy II. Miklós cár magának köszönheti sorsát. Belekeverte hazáját egy értelmetlen háborúba, Konstantinápoly megkaparintásnak terve, pánszláv álmai íme, rémálommá váltak. 

Végezetül a (Neuigkets)Welt-Blatt címlapja, szintén 1917. március 17-én jelent meg. Oroszország sorsa - az elszabadult forradalom, hirdeti a címlap. Vajon a tömeg feletti sötét alak a forradalom rémképe vagy a cári elnyomó rendszer jelképe? 

A képhez tartozó alig 15 soros cikk arról ír, hogy nem lehet megmondani, milyen irányt vesznek az események. Jelenleg még a háborút támogatók vannak nyeregeben, de lehet, hogy a békét követelő néptömeg szava lesz a mérvadó.

Bécsi múzeumok - Tavaszi kínálat

Elég sok jó kiállítás volt Bécsben 2016-ban, nehéz lenne felmúlni ezeket. Nézzük milyen új tárlatok láthatok a császárvárosban:

A városi múzeum, a Wien Museum a bécsiek szexualitása utána hitéletükre tekint vissza február közepétől. Brennen für den Glauben - Lágolni a hitért címmel Luther tételeinek kihirdetésére emlékezve mutatják be a reformáció hatását az egy ideig protestáns többségű Bécsre. A kiállított dokumentumok között a híres 95 tétel eredeti nyomtatott változata is megtalálható. 

A Kunsthistorisches Museum legújabb időszaki kiállítása egy szenzációs regészeti felfedezéshez kapcsolódik: a bulgáriai Ada Tepében bukkanatak rá Európa első aranybányájára, melyet osztrák kutatók segítségével tárnak fel. A kiállítás a feltárások eredeményei mellett számos aranytárgyat is bemutatat. 

Miután tavaly Ferenc József életét és korát mutatták be négy különböző helyszínen, idén Mária Terézia kerül sorra, születésének 300. évfordulóján. A Császári Hintómúzeum az uralkodónő hatalomhoz való viszonyát járja körül, persze bemutatva korabeli kocsikat és Mária Terézia lovaglófelszerelését is. Az Udvari Bútortár a családhoz és önreprezentációhoz kapcsolódó tárgyakat, képeket veszi sorra. Két Bécsen kivül helyszín a felvilágosult, modernizáló és a háboruskodó úralkodnővel ismerkedhetünk meg.  

Érdekesnek igérkezik még a bécsi iparművészeti múzeum, a MAK egyik tárlata, melyben a Wiener Werkstätte könyvművészeti alkotásait mutatják be.

A bécsi Császárfórum 2.

Az előző bejegyzésben röviden felvázoltam, hogyan született meg a bécsi Császárfórum ötlete. Ahogy már ott is említettem, a kor nagy építészeti nyújtottak be pályamunkákat a Bécs városfalának és az előtte elterülő terület rendezésére, ahová két emblematikus múzeumot szántak. Egyet a Habsburgok művészeti gyűjteményének, egyet pedig a természettudományi gyűjteménynek. A meg nem valósult projektek vázlatai már csak azért is izgalmas kortörténeti dokumentumok, mert megmutatják, milyen lehetett volna a város arculata. 

Kezdjük Heinrich von Ferstel pályaművével.

Ferstel egy elég zárt struktúrájú épületegyüttest képzelt el, mely alapvetően meghatározta volna Bécs városképét. A múzeumépületek a mai egy nagy és négy kisebb kupola helyett két-két, szimmetrikusan elosztott kupolát kaptak volna, és a két gyűjteményt egy-egy hosszan elnyúló keskeny épület kötötte volna össze. A tervek szerint ebben is lehetett volna kiállításokat tartani. A Ferstel által tervezett impozáns épület a belváros felöl nézve eltakarta volna a Hofstallung (Udvari Istálló) barokk komplexumát. Ferstel tervének sajtóvisszhangja nem volt éppen pozitív. Leo Wolfram, a Neue Freie Presse újságírója temetőfalhoz hasonlította az összekötő épület oszlopokkal tagolt frontját. 

A felülnézeti terven jól látszik, hogy a maihoz hasonlóan szökőkutas park foglalt volna helyet a zárt udvaron. 

Az osztrák Parlamentet is jegyző Theophil von Hansen szintén viszonylag zárt struktúrákban gondolkozott, életművére jellemző módon neoklasszicista épületegyüttest álmodott a térre. 

A szigorú szimmetriájú együttesben a fórum jelleget azzal is hangsúlyozta Hansen, hogy megemelte a múzeumépületek előtti teret. 

Ferenc József tetszését egyik terv sem nyerte el, ugyanis személyes kívánsága az volt, hogy az Udvari Istálló, a Hofstallung - mely ma a Museumquartiernek ad otthont - irányába maradjon nyitott a tér. Ferstel és Hansen vállalhatatlnak tartották a létesítményt és éppen, hogy el akarták takarni a barokk istállóépületet. A két építész számára fontosabb szempont volt, hogy a művészeti gyűjtemény számára elegendő mennyiségű kiállítótér álljon rendelkezésre. Már ekkor is egyértelmű volt, hogy a műkincsek helyigénye messze nagyobb lesz, mint a természettudományi gyűjtemény számára szükséges hely. A gyűjtemények nagysága közötti aránytalanságot az összekötő épületek orvosolhatták volna. 

Moritz von Löhr, a császár hűséges bürokratája sem tartotta magát uralkodója elképzeléseihez. 

A két klasszicizáló múzeumépület egymástól teljesen külön állt, a teret Löhr egy diadalívvel zárj le, így a háttérben szintén nem látni az istálló épülete. A viszonylag szerény kivitelű tervet sem a zsűri, sem a bécsi építészek ill. művészek nem támogatták.

Végezetül Karl von Hasenauer terve pontosan megfelelt a császár kívánságának. Íme az első terv, amit benyújtott. 

   

Már itt feltűnik az öt kupola terve, mely később más formában megvalósul a múzeumok építésénél. A legfontosabb különbség a többi pályaműhöz képest, hogy a tér nyitott maradt az istállók irányába. Az itt látható tervet 1867-ben készítette Hasenauer és már egy évvel később át is dolgozta.  

Végül különböző változtatásokkal ez a pályamű lett az alapja a terület mai kiallakításának. A Császárfórum további sorsáról a következő bejegyzésben lesz szó.