Szent Búbánat és Parsifal 1.

Virágvasárnap Szent Búbánattal voltam a bécsi Szépművészeti Múzeumban, majd este egy idegotthonban láttam Parsifalt. Azért ez a bizarrnak tűnő mondat némi magyarázatra szorul.

Szent Búbánat - számomra is újdonság volt - egy a 14. század óta tisztelt népi szent, akinek léte egy félreértésen alapul. Lucca olasz városkában ugyanis létezik egy olyan Krisztus ábrázolás, mely a megváltót ruhában, győzedelmes arckifejezéssel ábrázolja. Amikor az ikonográfiában egyeduralkodóvá vált a szenvedő, nagyrészt meztelen Krisztus-ábrázolás, a régi magyarázatra szorult. A néphit a köntöst azzal hozta összefüggésbe, hogy női szentről van szó. A szakállhoz pedig történetet költött: eszerint egy keresztény lányt szaracén (másutt portugál) apja egy pogány királyhoz akarta adni, a lány ezért imádkozni kezdett, hogy elkerülhesse sorsát. Isten azzal segítette meg, hogy szakállat növesztett neki és ebben a formában már nem volt kívánatos a leendő férjnek. Az apa azzal bűntette lányát, hogy az általa tisztelt megváltóhoz hasonlóan keresztre feszítette. 

Szent Búbánat egy flamand hóráskönyvben

Története egész Európában ismertté vált, tanúskodik erről nevének elterjedtsége: latinul Wilgefortis (virgo fortis torzítása, azaz erős szűz) holland nyelvterületen sint Ontkommer (szent bánat nélküli), német nyelven Heilige Kümmernis (Szent bú, a Kummer régiesebb alakjából). Jókai Mór elbeszélést is szentel történetének, Szent Búbánat címmel (szerintem ő használta először a magyarban e nevet a németből fordítva). 

Szent Búbánat szerepelt egy ideig a Római Martirológiumban is, majd miután bebizonyosodott, hogy teljesen fiktív alak, eltávolították a szövegből (vajon maradtak-e még fiktív alakok a műben? - kérdezhetném némi cinizmussal). 

Szent Búbánat egy grazi múzeumban

Magyarosan Szent Búbánatnak, azaz Tiefe Kümmernisnek hívnak egy bécsi drag queent is. Immár második alkalommal tartott vezetést a bécsi Kunsthistorisches Museumba, ahol - ez csak ilyen bonyolultan tudom kifejezni - a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű identitás szempontjából mutatott be műveket. 

Bevallom, szkeptikus voltam először, hogy mennyire lesz sikeres a kezdeményezés. 

Tiefe Kümmernis a KHM-ben - Fotó: Murci

Engem is meglepett, hogy nagyon is élvezhető volt a bemutató, ugyanis arra számítottam, hogy elsősorban a drag queen személyén lesz a hangsúly, kevésbé a képeken. Tiefe Kümmernis valójában remekül felkészült a képekből, jól bemutatta a történeti kontextust és szépen kidomborította a szexualitásra vonatkozó értelmezését is. A vezetés végkicsengése az volt, amire számítottam: a zsidó-keresztény kultúrkör által tabuként kezelt homoszexualitás ugyanúgy folyamatosan jelen volt a képzőművészetben és a hétköznapi életben is, mint a mai napig nehéz témának számító kétneműség, a hermafroditizmus.  

Miután ennyi nem volt elég a kultúrából, egy-két órával később magas kultúrával folytattam a Bécsi Operában. Wagner Parsifálját március 30. óta teljesen új rendezésben láthatja a bécsi közönség. Kellőképpen meg is osztotta a mű új színpadi értelmezése a bécsi nagyérdeműt, a premieren ugyanis a közönség egy része "kifütyülte", a másik része pedig brávókkal istenítette a művet. De erről majd holnap írok.