Dienstag, 18. Juli 2017

Kákánián túl - Barcelona, a szecesszió városa

Folytassuk az előző bejegyzésben feltett kérdéssel: hogyan került a Palau de la Música színpadának nőalakja alá az osztrák címer? Sajnos pontosan nem tudjuk, ugyanis nem maradt fent olyan feljegyzés, amely egyértelműen tisztázni tudná a kérdést. Az egyik lehetőség, hogy Mozart előtt kívánt tisztelegni ezzel Lluís Doménech i Montaner (1850-1923), a Palau tervezője. A másik, mellesleg valószínűbb, hogy a katalánok és az osztrákok egykori politikai szövetségének kívánt az építész ezzel emléket állítani, ugyanis a Spanyol örökösödési háborúban Katalónia a Habsburgokkal szövetkezett. Ez a szövetség nem alakult túl szerencsésen, ugyanis a spanyol-francia csapatok legyőzték a katalánokat és 1714-ben Barcelona is elesett. A katalánok már elég régóta tudják, hogy szeptember 11. nem egy túl szerencsés nap: ezen napon adta meg magát ugyanis  a katalán főváros, mellyel hosszú időre elveszítve a tartomány függetlenségét. Szeptember 11. (katalán L'Onze de Septembre) egyben Katalónia nemzeti ünnepe is, melyen a katalán identitás elnyomásának kezdetéről emlékeznek meg.

Térjünk azonban vissza a katalán művészethez. A Palau de la Músicát tervező Lluís Doménech i Montaner kettős értelemben is kapcsolódott a szecesszióhoz: a művészetben (bár ezt az építőművészetben a spanyol-katalán szóhasználat modernismének nevezi) és a politikában (a szecesszió eredeti értelme: elszakadás, ti. Spanyolországtól). Mindemellett irodalmi tevékenységet is folytatott, katalán újságot alapított, könyveket írt művészeti és építészeti témában.

Montaner Barcelonában számos épületet tervezett, mi ebből kettőt láttunk. A Palau de la Música meglátogatásnak előnye, hogy csak bejelentkezéssel lehet menni, így nem olyan nagy a tömeg, a Hospital de la Santa Creu i Santa Pau pedig nem akkora turistamágnes, mint Gaudi épületei, így szintén kényelmesen megtekinthető.  

A Palau de la Música leginkább két dolog miatt nyűgözött le: a hihetetlenül gazdag és dinamikus szobordíszítéseivel, valamint a terem egyedülálló megvilágításával.

Az épületet kívülről egy Szent György (katalánul Sant Jordi) szoborcsoport díszíti: a katalánok védőszentjének napján, április 23-án könyvet és rózsát ajándékoznak egymásnak a párok és családtagok. A legenda szerint amikor Szent György legyőzte a sárkányt, a bestia véréből rózsa fakadt. Éppen ezért a Palau de la Música díszítésében gyakran visszatér a rózsa motívum. 


Izgalmasak az épület belsejében található szobrok is: a színpadon a már említett zenélő nőalakok láthatók, testük a fal mintázatában folytatódik.

A színpad egyik oldalán egy - általam nem ismert - katalán kórusvezető, Clavé mellszobra látható, a szoborcsoport egy népszerű katalán dalt (A május virágai) éneklő lányokat ábrázol. A másik oldalon Beethoven mellszobra, felette a modern zenét szimbolizáló vágtázó Valkűrök láthatók (Wagner testesítette meg a 19. században a modern zenét).

 

Végül íme a természetes fény beáramlását biztosító ólomüveg mennyezet. Nem véletlen, hogy a Palau de la Músicában gyakran adnak délelőtti előadásokat, mely biztos, hogy egyszerre lenyűgöző akusztikus és vizuális élmény egyben. 



A Hospital de la Santa Creu i Sant Pau (épült 1902 és 1911 között) meglátva az jutott eszünkbe, hogy az embernek kedve támad betegnek lenni, csak hogy ebben a kórházban  lábadozhasson. 

Doménech i Montaner egy hatalmas parkban, 48 épületben helyezte el a kórház egyes osztályait. A a betegek szállítására és a kiszolgálószemélyzet számára a föld alatt létesített folyosórendszert. A könnyebb tisztíthatóság érdekében a falakat mindenütt csempével borították. A minden országban másképp nevezett 19. századi újító építészetet (Jugendstil, szecesszió, Art noveau) joggal hívják errefelé modernismének. Ugyanis nem csak az épületek külsejében hozott e stílus újat, hanem a funkció és művészet párosításban is.

video 

Az épületek kialakítása mögött az a gondolat húzódott meg, hogy a szép, ápolt környezetben a betegek is gyorsabban gyógyulnak. Az épületek díszítésében keverednek a gótikus és a román elemek, enyhe "mór" beütéssel. 




Múzeumkiképzési szempontból is figyelemre méltó az épületegyüttes. Fantasztikus installációkkal mutatják be a katalán modernismé legfontosabb alkotóit, ügyes videóprojekciókkal utalnak a kórház mindennapjaira. És természetesen mindez három nyelven: katalánul, spanyolul és angolul. 

1 Kommentar: